Végrendeletet írt a betegsége után Gór Nagy Mária
Bár már három hónapja átesett a koronavírus-fertőzésen, egyre jobban féltik az orvosai és a barátai Gór Nagy Máriát (73). A színésznő még mindig nem tudott talpra állni a betegség óta, csontsoványra, mindössze 45 kilogrammra fogyott, nincs ereje és étvágya, egyszerűen nem tud helyrejönni.
– Sajnos, nem javul az állapotom... Immunerősítő és étvágyjavító gyógyszert kapok, de alig van jártányi erőm, az orvos mondta, hogy sokaknál előfordul ilyen hosszan tartó utóhatás – mondta a Blikknek nagyot sóhajtva a színésznő, aki elismeri, a családja és a barátai is aggódnak érte.
Nem csoda, a betegség előtt hat lóval se lehetett visszafogni, ha valamit a fejébe vett, futott, teniszezett, súlyzózott, most viszont az is gondot jelent neki, hogy a buszmegállótól a házukig elsétáljon. A koronavírus ráébresztette a múlandóságra, ezért úgy döntött a férjével, Gulyás Buda operatőrrel, hogy papírra vetik a végakaratukat.
– A koronavírustól három napig szörnyű állapotban voltam, iszonyúan köhögtem, magas lázam volt, az ágyból sem tudtam kikelni. Akkor gondoltam bele, hogy én is belehalhatok ebbe, mint sok idős ismerősöm, kollégám. Korábban nem végrendelkeztem, de eldöntöttem: itt az ideje. Rádöbbentem, hogy egyik pillanatról a másikra kerülhetek olyan helyzetbe, hogy már nem lesz rá lehetőségem. Mindent elkövetek, hogy helyrejöjjek, de nem árt, ha elrendezek magam körül mindent, amit csak lehet, Budával együtt – gondolkodott el Mária. – Szeretnék néhány dolgot az Ódry Árpád Művészotthonra és a Bajor Gizi Színészmúzeumra hagyni.
A színésznő férjét, Budát is megfertőzte, a férfi több mint egy hónapig nyomta az ágyat, most mégis jobb állapotban van nejénél. – Hat hétig kínlódott, de már teljesen jól van, neki nem maradt vissza semmilyen tünet, én meg egyszerűen nem jövök helyre... Nem tudok enni, szédelgek és fulladok. Negyvenöt kilóra fogytam, így aztán lötyögnek rajtam a ruháim. Nincs étvágyam, de nyilvánvalóan azért, mert még most, három hónap elteltével sem érzem egyáltalán az ízeket.
